Ami esetleg szokványos horvát szolgáltatásnak tekinthető, ellentmond a charterfeltételeknek. A jacht kikötőben történő előzetes egyeztetés nélküli mozgatása, miközben még nem adtuk vissza, és eközben kárt okozni, minden, csak nem professzionális. Végső soron nem számoltak fel díjat a kárért, de számítani lehet felesleges stresszre és szakszerűtlen viselkedésre. Számunkra ez határozottan tiltott.

Néhány általánosabb visszajelzés magáról a hajóról: a (nem igazán levehető) bimini miatt a vitorlák nem voltak láthatók a kormányról. Természetesen a műszerek alapján pontosan lehetett volna navigálni, de ez lassú, egyrészt (szintén a jacht szélessége miatt), másrészt pedig az árboctetőről a navigációs műszerekre irányuló átviteli sebesség miatt. A csörlők felszerelési módja megakadályozta a legénységet abban, hogy szabadon és hatékonyan kezelje őket. A fogantyú a korlát kábeleit is súrolta, sérüléseket okozva, még kesztyűben is. Ha a csörlők ilyen elrendezését úgy tervezték, hogy egy (!) kapitány tudja kezelni őket, három dolog szól ellene: 1. az orrvitorla-csövet kezelő csörlő mindkét oldalon túl messze van ahhoz, hogy a kapitány tudja kezelni; 2. egy 6-8 fős személyzet számára tervezett hajón ki kellett volna kötni őket; 3. szükség lett volna egy módra a orrvitorla-csövet kikötésére. Ezeken a szempontokon túl rengeteg apró és nagy hiba is akadt, amelyek a vitorlázás élményét is rontották: A behúzható fővitorla első oldala annyira kiállt az árbocból, hogy később nem lehetett visszahúzni. Ez különleges élmény volt a sürgősen szükséges reffelés során 6 barrel hosszú hajóban. A fedélzeti lámpa nem működött. A jobb oldali fogantyú eltört, és csak nagy erőfeszítéssel lehetett levenni a csörlőről, ami veszélyes volt a gyors manőverek során. A bal oldalon lévő hátsó WC el volt dugulva, ami csak akkor vált nyilvánvalóvá, amikor már elindultunk (biztosan nem a mi hibánk volt; nagy darab ragtapaszt húztunk elő, amit nem használtunk). A spinakker felhúzókötele annyira megcsavarodott a jobb oldali vitorlakötél körül, hogy a chartercégnek a fedélzetmester székével kellett megoldania. Szerencsére ezt észrevettük, mielőtt vitorlát bontottunk volna. Az orrhajtómű bal oldali gombja folyamatosan beragadt. Dokkolási manőverek során valóban felesleges volt. "A 2-es víztartály kijelzője nem működik, ezért először én állítom a szelepeket 2-re, aztán te 1-re." Az első rész igaz, de sajnos az 1-es tartály üres lett, mert a szerelő rosszul állította be a szelepeket. Az ajtókilincseket már nem tartották a helyükön az imbuszcsavarok, és folyamatosan kiestek. Kínos volt, amikor a WC-n ragadtál. Négy nyílás sötétítő és szúnyoghálója eltört, és rengeteg szúnyogunk volt. A kikötői kabinban az orrnál lévő nyílás beázott, ami miatt vizes volt az ágyunk, mert vizet vettünk fel. Az összes kabinban nagyon megereszkedett a matrac, amit a chartercég a tulajdonoshoz utalt. A kikötői kabin hátuljában a konnektor eltört.

Elromlott a klíma